De jó szagú!

Hat éves vagyok. Megvizsgálok mindent, amit Anyu a drogériából hozott. Babaszappan, babahitőpor, babakrém. Ca-O-La szappan, az a nagy sárga színű dédanyánknak,  Tosca nevű kimért kölni  nagynénénknek, Anyué a 4711-nek tisztelt levendulaillat meg az Ovenall fogkrém és szájvíz. Apánk más márkájú fogkrémet, rúd alakú  borotvaszappant használ. Mindjárt elpakolja a fürdőszoba tükrös ajtajú kicsi szekrényébe, aminek olyan jó apaszaga van a jódos üvegecskétől, a rózsaszín Kalodent fogkrémtől. Apánk a semleges szagú borotvaszappanból óriási habot csinál egy ón tálkában  (megjárta vele a hadifogságot), a borotvaecsettel habot ken az arcára, nézem, milyen barázdákat húz rajta. Amikor kész, elégedetten sóhajt, hogy "kalokagathíja". Lenéz rám, elmagyarázza a kalo- előtagú görög szavak jelentését, mert szeret úgy tanítani, hogy észre se vegyük, már megint mondott valami maradandót...

Kilépünk a konyhába. Előszedi a konyhaszekrény legalsó fiókjából a cipőtisztító holmikat, az ő dolga minden este a család cipőinek rendbetétele. A Verseny cipőpasztával, később a Bagarollal bűvészkedik, kefékkel és rongyokkal fényesít. Közben bemutatja, miért járja le a cipősarkát az, aki csámpásan lépked.

Dédanyánk a másnapi  reggelihez Zamat kávét főz a gázon. Szeretem a kissé vaniliás karamelles szagát. Előre érzem a reggeli jó izét a számban. Ha kész a pótkávé, Anyu előszedi a kávépörkölőt. Zöld babkávé szemeket szór az edénybe, rászorítja a tekerős nyeles födelet, és kis lángon kavargatja, amíg a jó szag nem jelzi, hogy a pörkölés kritikus szakaszba érkezett. Soha nem pörkölte túl. Kár, hogy ebben az időben csak a felnőttek ihattak igazi kávéillatú kávét. Hátra van még a tejforralás. Alumínium tejeslábast használunk erre a célra, más nem főhet benne. A forró tej szaga megint csábító, ellenállhatatlan.

Apánk lefekvés előtt még megnézi, van-e elegendő petróleum a falra akasztott lámpában, nem kopott-e el a kanóc. Ebben az időben gyakori az áramszünet, jó, ha kéznél van a petróleumlámpa.  Utána tölti a petróleumot, a szaga egy időre betölti a konyhát. Nem szeretem, megyek is aludni.

*

Húsz év múlva még mindig ugyanebben a konyhában szorongunk. Újabb szagok csatlakoznak a régiekhez, de most a legfinomabbak is zavarnak. Állapotos vagyok. A Mos6 nevű mosógél szagától ki tudnék rohanni a világból, van a zselében valami adalék, amit csak én érzek rettenetesnek. A bip öblítőtől sírva fakadok. Kimegyek a teraszra friss levegőre, hát, a lenti kerékpárszerelő a karbidlámpáját éppen használatba vette. Mihez kell neki, nem tudom, de az émelyítő erős-fémes bűztől ájulás környékez.

A terhesség félidején túl megszűnik a szuper érzékenység, újra kellemes, ami mindenkinek az, de továbbra sem kedvelem az átható illatokat.