2015. július 9., csütörtök

A strand szaga




Mit lehetne fölidézni a nap, a homok, a "turul" nevű strandjáték, a kabinos madzagon hintázó kulcsa és a hangosbemondó "szülei keresik Kiss Jancsikát", meg a "friss szendvics kapható" örökbecsű hírei közül?
A strand helyett ma fitness központok kínálják a szolgáltatásaikat, élő víz talán nem is létezik néhány tavon kívül. A Dunában még nem láttam fürdőzőket, csak ötvenöt évvel ezelőtt a Rómain, Szegeden viszont nemrégen újra megnyitották az újszegedi strandfürdőt, büszkén sorolva az átépítés eredményeit, például felújították a medencéket. Medencéket! A Tisza csodás partján az árnyékot adó fűzfák helyén medencék vannak, és strandnak nevezik a régen tömegeket vonzó területet.
Akkor régen a keményre taposott töltésen jobbról a SZUE kerítése zárta el a lejáratot, balra az ártér felé eső lejtőn a Partfürdő pénztárához vezetett a homokos ösvény. A szezon végére kiszáradt mellőle minden fű meg gyom, éppen csak érződött a kamilla, a gyalogszeder meg a Tisza hordalékából feltöltődött agyagos, bomló növényi részekkel keveredett part szaga.
Benn a strandon a pénztárak mögött virágágyás, ivókút, támlás padok kínálkoztak, mellettük alumíniumból öntött  hamutartók álltak tele csikkekkel, itt fújtuk a füstöt, mert eldöntöttük, hogy nyáron szabad cigizni.
Távolabb, a bérelt kabinok fölött a deszkából rótt teraszon napozógyékényre hasaltunk. A homok, a napszítta deszka, a napolaj szaga keveredett a zuhanyzó vízpermetszagával, mellettünk mezítlábas lábnyomok száradtak a meleg deszkán. A napozó alatt volt valami büfé csapolt sörrel és szalámis zsemlével, de nekünk nem adtak pénzt ilyesmire. Otthonról hoztunk vajas kenyeret zöldpaprikával, zsírja jól beleolvadt vászon szalvétába. A friss paprika még harsogott a fogunk alatt,  lehet, hogy egy kis homokot is ráfújt a szél az átmelegedett kenyerünkre. A strand sokféle szaga nélkül nem lenne  ennyire különös és emlékezetes a partfürdői uzsonna.

9 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Nagyon tetszik ez az érzékszerveinket bizsergető nézőpont! Mert milyenek is a szaglószervi emlékek? Nem egészen olyanok, mint a látő- és hallószerviek, hogy a megmaradtakról ne is beszéljek!

klaribodo írta...

Rózsa, vannak illatok (pl. néhány szappané), jeleneteket hívnak elő akkorról, amikor először éreztem a szagukat. Egyszer elmesélem az Oka parti rönkház történetét, csak ehhez be kellene szívnom a Kámea szappan szagát. (Még jó, hogy nem rothadt almáét, ugye.) A 7virág régebbi. Petroforon melegítette Nagyika a vizet 7virágos mosakodáshoz. :)
Mesélhetne mindenki, mi váltott ki erőteljes benyomást, amit sose felejt el.

Ági írta...

Hehe, kitűzzek egyszer majd "illatok" témát? :) A szagok, illatok egyébként tényleg meghatározó tényezők az ember életében.

klaribodo írta...

Ági, a húsvéti locsolkodás emléke biztosan felébreszti az alvó blogírókat. Vagy más... :)

Kriszta írta...

Nagyon tetszik, ahogy leírtad, Klári! Teljesen visszaadja a strand hangulatát és a víz- meg strandszagot akkor is, ha én sose voltam a Tiszánál. De bárhol másutt is ugyanilyen volt :)

klaribodo írta...

Kriszta, ha már kihíztam a strandot, legalább emlékezetben legyek ott, azért ilyen élethű... :) És te hol strandoltál? A Dunán?

Kriszta írta...

Igen, a Dunánál (is), majd írok róla, kedvet csináltál.

bluemoon írta...

Oh, megcsapott a 7virág illata...
Aztán meg a SZUE! Az éves bérlet.
A SZUE sarkában álló meleg-vizes kis medence, ahová beültünk "brüggölni" a téli úszások után... A kihalásos alapon szerzett nyári szezon kabinbérlet, ahol otthagytuk a törölközőt meg a fürdőruhát, papucsot, szappant -mert a tusfürdőt még hírből se ismertük. A hátsó bejáratnál a kerítés mellett volt a törzshelyünk, vegyes csapattal idősebbek, fiatalok, különböző társadalmi állású emberek, ügyvédtől főpincérig, ruhatárostól gyerekorvosig, egyetemi tanártól egyetemistáig- mind ott élveztük a nyarat, ettük az Emil nevű pecsenyesütő által sütött sertésmájat, friss kenyérrel, jéghideg kovászos uborkával, (B.Laci mindig egy friss zöldpaprikát hozott hozzá, a kosszarvú csípős faját) laza hosszúlépéssel leöblítve. Mind ott heverésztünk, lettünk négerbarnák, néztük a kártyázókat, kibeszéltünk mindenkit, át-átnéztünk a partfürdőre, úsztunk a Tiszában, aztán záráskor "zsebredugott kézzel füyörészve" sétáltunk át a hídon és haza se kellett menni, mert frissen illatosan, vizes fürdőruhás batyu nélkül azonnal be lehetett ülni valamelyik tömött teraszra a városban... Ezek az én hetvenes éveim voltak Szegeden.

klaribodo írta...

Hát, igen. Bluemoon, nagy a korkülönbség. Majdnem húsz év. Nem ismerem a barátaidat, már rég eljöttem akkorra Szegedről. De a húgom, Edit a SZUE-ban volt úszásoktató, és B. Juliék úszóházi kabinját is gyakran látogatta. Kabinbérletünk a Partfürdőn volt.