Tárgyak és tantárgyak

Nem emlékszem, hogy lelkesedtem volna akár az iskoláért, akár valamilyen tantárgyért. Elviseltem mint szükséges rosszat, fogalmam sincs, hogyan szereztem jobb osztályzatokat majdnem minden tárgyból. Kivétel volt az orosz: nagyon szerettem. Általánosban tagozatos osztályba jártam, és olyan kiváló tanárnő, mint Bitó Juci néni, még az útmenti kőszobrot is meg tudta volna szólaltani oroszul, ha akarta volna. Igaz, volt még valami, ami őszintén érdekelt, mégpedig a fizika.

A Hogy is volt? blog külön érdeme az emlékidézés mellett önmagunk kései megismerése, már, ha valaki hajlandó elemezni, honnan hová jutott, és miért.

 Két rokon tárgy, a matek és a fizika az én elmémben végletesen különböző helyet foglalt el. A számtani alapműveletek leírhatatlan nehézséget okoznak mind a mai napig, később a gimiben az egyenletekkel semmi bajom sem volt. Az ábrázoló geometria a humán osztályban úgyis csökkentett programmal üzemelt, tehát visszanézve még a matek se volt olyan borzasztó. Az igazi könnyebbséget, a mámorító szabadságélményt mégis a bölcsészkar tárgyai adták meg, ahogyan Ági is írta.

A fizika mint tantárgy felsőbb szinten nem játszott szerepet, majd csak életem későbbi szakaszában derült ki, hogy általános iskolás koromban miért volt olyan érdekfeszítő az Ohm-törvény, a súrlódás, a gyorsulás, a tömegvonzás meg a gyártás gépei és műveletei például az ipari sólepárláskor vagy mondjuk az  alumíniumgyártásban stb. Emlékszem, milyen érdeklődéssel vetettem rá magam minden szeptemberben az új fizika könyvre, néhány témát a Révai lexikon segítségével egészítettem ki. Mindez a tankönyveinken is múlott. A fizika könyv világos és tanulható volt, szemben a történelem vagy az állampolgári alapismeretek könyvvel, ami elég nagy zagyvaság volt és unalom lengte körül. Miért is? A fizika törvényeiből levezethető állítások egybevágnak a tapasztalattal. (A matematika igazságait nehezebben követte gyarló elmém. Az axiómák számomra valahol a hit határain lebegnek.) Tévedés ne essék: nem az Alkotmánytan című tantárgyról beszélek. A kémiát azért nem kedveltem, mert a tankönyvünk az anyag belső tulajdonságait elvontan mutatta be, távol maradt a gyakorlattól. Egyszerű példákkal, akár a háztartásban lezajló folyamatok kémiai megközelítésével érdekes lett volna belépni a vegyészeti tudományok körébe. (Ez a hiányérzet, meg a régen megtapasztalt „minden érdekel” élmény hozta ki a fejemből egy ismeretterjesztő sorozat gondolatát, amikor az volt a feladat, hogy találjunk ki hasznos könyveket a serdülő ifjúság számára.)

Szívesen tanultam volna művészettörténet-könyvtár szakon, lehettem volna antikvárius vagy műkereskedő. Ha betévedek a Margithíd pesti hídfőjénél ezekbe a szaküzletekbe, érzem, milyen jól megbeszélném egy restaurátorral az aranyozott keretek és régi olajfestmények finom tisztogatását, a régi kötészeti eljárások, papírok ismeretét. A műtárgyak értékbecslése, divattal változó piaci értékének megbecsülése izgalmas kaland  lenne, ha belevágnék. Internetes portálon művelhető, de saját webhelyet is nyithatok, nem igaz?