Ó, nyájas olvasó!

Ó, nyájas olvasó!

Így szólított meg Karinthy Frigyes kábé tizenhárom éves koromban. Az Est Hármaskönyve című örökbecsű antológiában találtam rá néhány gúnyoros, de igen tartalmas „krokijára”, amelyekből kiderült, hogy aki ír, abból él, hogy az olvasó megfizeti, amit olvas, tehát nagy felelősség nehezedik mindkettőjükre. Az író írjon színvonalasan, az olvasónak pedig legyen annyi esze és ízlése, hogy megfelelően tudja értékelni azt, amiért pénzt adott. Olvasói státuszomban e két követelménynek tettem eleget, egyre nagyobb igyekezettel és komolysággal. Oly annyira, hogy később a könyvbizniszben dolgoztam vagy harminc évig mint hivatásos olvasó. Nem nagyszerű? Kivételes helyzetbe jutottam. Bár a feladat nem volt egyszerű. A hatvanas évektől az ezredfordulóig mindenféle irodalmi divatokhoz és társadalmi elvárásokhoz kellett igazodni ebben a szakmában. Szerencsére túléltem, éppen a Karinthytól tanult szemlélet segítségével.

Mint lektor, a hetvenes-nyolcvanas években messzire eltartottam magamtól a munkahelyi olvasmányokat,  jó esetben  mesteremberek munkáit. Saját szórakozásra, okulásra és tájékozódásra vagy klasszikusokat vagy  jó nevű kortársakat olvastam. Például Esterházy minden sorát a mai napig különös szellemi élvezettel fogadom, legyen az esszé, vagy mesélős részletekkel, netán dokumentumokkal bővített szöveg. Igen, szöveg. Most soroljam, kik írnak mondatokat, amelyekből szöveg kanyarodik a végére? Mert nem minden szöveg, ami annak látszik. De csitt.

Bevallom, verseket, versesköteteket, úgy, mintha a szerző önéletrajza lenne, csak nyugdíjas korom óta olvasok. Legnagyobb élvezettel Kálnoky László Homálynoki Szaniszlóját, és legteljesebb azonosulással Rakovszky Zsuzsa verseskönyveit olvasom. Úgy látszik, mostanában csendesült el a világ körülöttem annyira, hogy belső rezdülésekre is figyelni tudok. Az övékére meg az enyémekre egyszerre.

Egy időben, jó negyven éve, saját szórakozásul csak útleírásokat olvastam, illetve a Gondolat Kiadó mindenféle ismeretterjesztő kötetét. Részint az új, még nem ismert vonzott, de erősen közrejátszott, hogy legalább olvasás közben ne ott legyek, ahol vagyok.

Az olvasmány kiválasztásában az újdonság mindig  szempont volt, és kissé a közvélemény is befolyásolt. Például Murakamit a népszerűsége miatt kezdtem olvasni, de akkor mindet ám, ami megjelent. Más népszerű magyar és nem magyar írókat viszont csalódottan vagy dühösen tettem le, nem mondom meg kiket, nem akarok mások tiszta lelkébe taposni.

Olvasói szokásaim az idők folyamán sokat változtak. Ami hozzáférhető az interneten, azt  képernyőről olvasom. Kényelmesebb, mint a könyvet tartani, lapozgatni. Kaptam egy tabletet is, sok könyv ráfért, utazás közben, hogy ne maradjak betű nélkül, magammal viszem. Mióta számítógépet használok, néhány megjegyzésre javasolható gondolatot, frappáns megfogalmazást, megható(!) verset wördbe másolok. Éppen a napokban olvastam újra, miket jegyeztem fel az idők folyamán. Mit mondjak, a nyájas olvasó menthetetlen.