2014. április 4., péntek

Arcok mögött tárgyak





Ott balra fönn, a kombinált szekrény üveges részében látszanak a zöld mintával díszített fehér porcelán csészék. Közelebbről nézve finom arany szegélyük, kecses formájuk fölkelti a vágyat, hogy de jó lenne kézbe fogni, megforgatni, pillesúlyukat érezni. Sohasem vettük használatba. Anyánk kapta nászajándékba, vigyázott a készletre. Nem mondta meg, kinek a jókívánságait őrzi az üveg mögött. Számát sem tudom, hányszor könyörögtem, csak egyszer igyunk belőle, ne is mindannyian, csak ketten, amikor magunk vagyunk a nagy házban. Mosolygott, volt elég másféle csentröse, azokat szedte elő a ritkuló és egyre rövidebbre fogott látogatásaink alatt.
A régi polgári háztartás értékesebb tárgyait szétosztotta köztünk. Megkaptam a zöld mintás készletet. Eddig még nem törtem el belőle semmit, bár egy csészét meg a nagy teáskannát naponta használom. 

   


7 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Nekem is van hasonló, de teás! Gyakran előveszem, mondván, hogy úgysem követnek a temetőbe!...

Névtelen írta...

Egyetlen alkalomra emlékszem, annyi bizonyos, hogy nyár volt, mert a teraszon terítettem, egy ünnepélyes kakaóhoz elővehettük. Arra már nem, hogy ki lehetett az a vendég, akit a Nagy Megtiszteltetés ért.
stali

klaribodo írta...

Rózsa, valami hasonlóra gondolok én is. Végül nekünk szerzett örömet, hogy adhatott.

klaribodo írta...

Stali, milyen kár, hogy nem voltam ott! Különös hangulat lehetett. :)

Névtelen írta...

Gondolhatod, ha megjegyeztem, legalább a KÉSZLET használatba vétele igen emlékezetes lehetett.
stali

klaribodo írta...

Ez a bekezdés jóval többről szól, de mindegy.

Névtelen írta...

Ahogyan a kommentem is.
De tényleg mindegy.