Ott balra fönn, a kombinált szekrény üveges részében látszanak a zöld
mintával díszített fehér porcelán csészék. Közelebbről nézve finom arany
szegélyük, kecses formájuk fölkelti a vágyat, hogy de jó lenne kézbe fogni,
megforgatni, pillesúlyukat érezni. Sohasem vettük használatba. Anyánk
kapta nászajándékba, vigyázott a készletre. Nem mondta meg, kinek a
jókívánságait őrzi az üveg mögött. Számát sem tudom, hányszor könyörögtem, csak
egyszer igyunk belőle, ne is mindannyian, csak ketten, amikor magunk vagyunk a
nagy házban. Mosolygott, volt elég másféle csentröse, azokat szedte elő a
ritkuló és egyre rövidebbre fogott látogatásaink alatt.
A régi polgári háztartás értékesebb tárgyait szétosztotta
köztünk. Megkaptam a zöld mintás készletet. Eddig még nem törtem el belőle
semmit, bár egy csészét meg a nagy teáskannát naponta használom.
7 megjegyzés:
Nekem is van hasonló, de teás! Gyakran előveszem, mondván, hogy úgysem követnek a temetőbe!...
Egyetlen alkalomra emlékszem, annyi bizonyos, hogy nyár volt, mert a teraszon terítettem, egy ünnepélyes kakaóhoz elővehettük. Arra már nem, hogy ki lehetett az a vendég, akit a Nagy Megtiszteltetés ért.
stali
Rózsa, valami hasonlóra gondolok én is. Végül nekünk szerzett örömet, hogy adhatott.
Stali, milyen kár, hogy nem voltam ott! Különös hangulat lehetett. :)
Gondolhatod, ha megjegyeztem, legalább a KÉSZLET használatba vétele igen emlékezetes lehetett.
stali
Ez a bekezdés jóval többről szól, de mindegy.
Ahogyan a kommentem is.
De tényleg mindegy.
Megjegyzés küldése