Utólag 89-hez

 Ha úgy vesszük, ami nincs leírva itt a megközelítően harminc év emlékezetében, az mind kimaradt. Emlékezetes epizódok, vicces vagy szomorú pillanatok, találkozások és búcsúzások, a történésük pillanatában fontos, később elenyésző esetek kimaradtak. Vagy mert eszembe se jutottak, vagy nem is akartam elmondani. Valamit mégis megosztanék  utólag.

http://evekesemlekek.blogspot.hu/2012/04/dios-pite-es-paprikas-pogacsa-kozt.html

A miért és a hogyan volt a legnagyobb kérdés. Azaz, ugyan miért ne cigarettázzam, ha egyszer jólesik, nélküle nem lenne jó a kávé, és a hivatali írnivalókba bele se tudnék kezdeni, ha előbb nem gyújtanék rá.

Na jó, gondoltam, vegyük úgy, hogy mindez nem fontos. Úgyis egyre drágább a cigi, tegyük föl, hogy hajlandó lennék leszokni. Hogyan? Csak úgy?

Hiába agitáltak a cigaretta ellen, engem nem érdekelt. Viszont a két éves unokámat gyakran vittem sétálni, persze sportkocsiban, gyalog a lakásunktól a Meggyfa utcáig nem hosszú az út, de kétszer is rá kellett gyújtanom út közben, mert láncdohányos voltam harminckét évig. Más nem is kellett ahhoz, hogy kilépjek a lakásból: lakáskulcs, zsebkendő, cigaretta, öngyújtó. Esetleg pénztárca. A gyerekkel együtt nagy teher volt, ugye az ő motyója a pelenkától a cumis üvegen át a fehér sapkáig, plüssjátékokig és más babaellátó izékig  már megviselte a memóriámat. Gondolkodtam, mi a fölösleges ebben a rumliban? Egyszerű. A cigaretta és a függés, hogy biztos velem legyen, mert mi lesz cigi nélkül. Tehát meg kell szabadulnom tőle, különben is egy öreg ráncos sovány vénasszony cigivel a szájában, kicsi babát tologatva ugyan miféle látvány?

A motiváció meglenne, de a módszer a harmadik próbálkozásra jött be. Először  elmentem egy maszek stúdióba, már a lépcsőházban hosszú sor állt. Akupunktúrára vártak, a cég néhány szúrás után végleges leszokást ígért. Na, erre nincs időm, gondoltam, és ki se vártam a soromat. Újabb módszert bevetve megpróbáltam csökkenteni a mennyiséget, mondjuk óránként egyet szívni, persze, már délután egyikről a másikra gyújtottam.

Kerestem tovább az üdvözítő módszert. A munkahelyi könyvterjesztőnél rátaláltam egy amerikai leszoktató könyvre, pontos utasításokat adott, lépésről lépésre. Azt ígérte, ha betartom, amit javasol, egyetlen éjszaka alatt el fogom hagyni a cigarettát, másnap reggel eszembe se fog jutni, hogy rágyújtsak. Sőt. Eszement boldogságot fogok érezni, hogy íme, megszabadultam a függéstől, és a jó hangulat egész napon át, sőt jóval tovább velem marad. Tényleg ez történt. Hipnózis olvasás által, vagy mi, de azóta nem cigizek. Huszonnégy évvel, és negyven kilóval ezelőtt történt.