Alternatív hazák?

A hagyományostól eltérő lakóhelyeimről beszámolhatok éppen, de hogy hazámnak vallanám bámelyiket is, az enyhe túlzás lenne. Ami nem megszokott, persze mindig vonzott, ezért bármiről volt is szó, az alternatívák mindig  számba lettek véve. De pórias, mégse javítom ki. Legyen a szóhasználat is alternatív.

Nos. Legtöbbször Moszkvában voltam. Laktam a Lomonoszov Egyetem kollégiumában, a Junoszty, a Druzsba és a Budapest szállóban (ez utóbbi iszonyatos volt a Gorkij utca egyik mellékutcájában, tele svábbogárral). Kaptam saját lakást az ösztöndíj idejére nem messzire a Jugo-Zapadnaja metrómegállótól, és voltam jutalomutazáson több orosz szakos kollégával. Egy faluban laktunk régi gerendaházakban az Oka folyó partján, éjjel, de néha még nappal is termetes patkányok szaladgáltak át a szobánkon, megrágták a szappanunkat, beleharaptak a lábunkon a cipőnkbe. A visítást kottázni lehetett volna. Én is féltem tőlük, de nem annyira, mint egyik-másik kolléganő. Fogmosó pohárból ittuk a pezsgőt a nagy ijedségre. Jó volt, érdekes volt, de ottmaradni nem akaródzott, gondolom, érthető.

A többi utazást nyaranta családi körben teljesítettük. Görögországban egy szálloda tizenötödik emeletéről leláttam a szemben lévő lakóház tetejére, azon állt egy kis házikó. Gondoltam, ottmaradok. Ott fogok lakni, és munkát keresek a szállodában. A kósza ötlet az akkori lelkiállapot következménye volt, de mint alternatíva, nem megvalósítható, és egyébként is átmeneti lett volna, szóval, nem komoly.

Bolognában kétszer voltam. A másodszor a férjemmel utaztunk, tök jó volt. A zsúfolt városban csak egy garniszálló legfelső emeletén kaptunk szobát, itt a több éjszakát igénybe vevő vendégeket szállásolták el. A két torony tövében laktunk, azt hiszem, Apolló volt a szálló neve, innen mindenhová elmentünk gyalog, múzeum, tárlat, egyetem, templomok, kis terek és naptól átmelegedett lépcsők, boltíves utcák árnyékot adók, eső ellen is jók. Minden további nélkül ottmaradtam volna Bolognában, ha. De hazajöttünk. Oda, ahol a hazánk van. Kitetszett ez az autópálya állapotából is: Maribortól Belgrádon át a magyar határig kitűnő, fölfestve rendesen, az útpadka hibátlan, az útjelzések egyértelműek, itthon kátyu,  töredezett útpadka és megrongált helységnév-tábla figyelmeztetett, hogy hazaértetek, pupákok, ez a tietek.