2012. szeptember 9., vasárnap

Magadul



 A történet idején heten voltunk a nagy család, kisebbik testvérem még egyetemista.  Szünetre hazajött, szeretettel foglalkozott a nem egészen kétéves kislányommal.  Nyár volt, a teraszon ebédeltünk, a két rosszevő „kicsi” vöröspacsit játszott. A baba gondolt egyet,  leugrott a székről, és a lépcső felé igyekezett, hogy lemenjen „magadul”. A húgom odaugrott és behúzta előtte a rácsos ajtót. Több se kellett a céltudatos csöppségnek, őrült nagy bömbölésbe kezdett. A húgom türelmesen magyarázta, hogy egyedül még nem mehet, túl magas a lépcsőfok, és a többi és a többi. A baba továbbra is üvöltött, majd hirtelen abbahagyta, és csapott egyet a kezével a nagynénje felé: - Nem neked sírok, hanem anyának!

Nincsenek megjegyzések: