2012. február 17., péntek

Régiek most

Ez itt a dédnagymamám recepteskönyve, az eredeti. Amikor anyukám nyugdíjba ment, az egészet lemásolta egy regiszteres füzetbe, ez most is otthon van Szegeden, a helyén. Dédanyám receptes könyvét a három éve meghalt nénémtől örököltem. A lapjaira hullott, sárga füzet őriz valamennyit a régi cimet- és vaníliaszagból, de az is lehet, hogy csak képzelődöm. A régi receptekből néhányat rendszeresen használok.

Nagyika korondi vázája megvan, amióta az eszemet tudom. Mellette a kiskorú Zolika macska látható, ő mostani macska.

Anyukám fényképezőgépe. Voigtlander, tükörreflexes. Olyan fényképeket csináltatott, hogy a téglalap alakú fotópapírnak csak a felére került kép, alul nagy fehér foltot hagyott. A gépen külön kellett állítani a távolságot meg a blendét, finom csavargatós mozdulatokkal. A kép fókuszát anyukám úgy kereste meg, hogy jobbra-balra mozgatta a hasa elé eresztett fényképezőgépet, látom kecses fiatal kezében a hosszú madzagot, ennek a végén lógott az „elsütő szerkezet”. Megnyomta, a fénykép elkészült. A fehér, kedves kéz megváltozott. Mire megöregedett, nem fényképezett, az ujjai görcsösek, köszvényesek lettek. Erre még van tanú a családban, nemcsak én tudom így.

A toledós-azsúros hímzés Erdélyből, az ottani rokonoktól való. A virág meg a napsütés mostani.

Ez a fotó egy régebbi karácsonyi bejegyzéshez készült, azért ilyen díszes. A történet Rita babához, nagyobbik unokám kedvencéhez kapcsolódik. Az úgy volt, hogy Á. az új babáját otthon felejtette, amikor egész napra áthozták hozzánk, és nagyon sírdogált. Vígasztalásul alkottunk együtt Pót-Ritát fakanálból meg hulladékanyagból. A fényképen látható még a kislányom kutyás köténye 1970-71-ből. Minden hétvégén kimostam, kivasaltam, másik kötője nem volt. Szegény lányocskám biztosan utálta, hogy mindig ugyanabban az öltözékben küldöm óvodába. A fotón az unokáim karácsonyi ajándékba készült rajzai is ott vannak, hogy melyik évből, arra nem emlékszem.

Ez a bögre majdnem új. Születésnapi ajándék a gyerekektől. Fölfedezték, hogy a kedvenc orosz grafikusom rajzai megrendelhetők egy nemzetközi webboltban. Az ölelkező, gyengéd macskák képét rámásoltatták egy natúr bögrére, a vejem őrködött, hogy nyomdai minőséget kapjak. Ő mondta. Mi látjuk. Megadom a webbolt címét, hátha valaki kedvet kap, és vásárolni szeretne:

http://mosomedve.livejournal.com/319241.html

Itt csináltattak a gyerekek macskás bögrét a születésnapomra.

http://mosomedve-art.livejournal.com/16892.html

Az új fotel. Még nincs múltja, alig két hetes. Jövője viszont van: benne ülve fogok kötni egy mellényt, de izibe, mert hideg van

8 megjegyzés:

aliz írta...

de jön már a tavasz! az a hősugárzó azt hiszem olyasmi , mint amit én vettem, még a fűtésszezon előtt...de a távfűtés jól szuperál, igaz 5-ösön van..remélem te se fázol!(a mellény meg jó lesz jövőre is...)! amúgy én is kerestem a boltokban , de nem kapni

klaribodo írta...

Aliz, te is fázósabb lettél az utóbbi időben?
Nem tragikus, csak ugye egy havas télben illik morgolódni a hidegre. :)))

írta...

A recepteskönyv! Az igen! ::))

aliz írta...

akimoto, szerintem én mindig is fázós voltam:) (vagy lehet, hogy olyan rég nem, hogy már nem is emlékszem rá... mindenesetre a lányom is mindig túl akartam öltöztetni, pedig ő nem is fázott...)Most se... ugyanabban a hőfokban, amiben én igen...)... de az anyukám pl szerette a hideg teleket is):) (is: mert a forró nyarakat is...)

klaribodo írta...

Aliz, gondolom, hogy a vérkeringés és a véredények egyéni sajátosságai adják, hogy valaki fázós, vagy folyton melege van. A családból ketten majd belebújtunk a kályhába télen, anyu meg ha belépett, már gombolta a nyakán a blúzt, hogy jaj, hogy bírjátok ezt a meleget.
Nem olyan vészes, többet is kibírtunk, nem igaz?

klaribodo írta...

Zé, küldhetek neked egy kézzel írott recepteskönyvet (a saját első gyűjtésem van benne).

írta...

Ó! Nahát! Zavarban vagyok. Nagyon örülnék neki. ::))

klaribodo írta...

Megbeszéljük. :)