Évre év

Tavaly ilyenkor akkora hó volt, hogy nem tudtunk lecsúszkálni a szerpentinen az állatorvoshoz. Néhány nap múlva kijött terepjáróval, injekció, kényeztetés stb., meggyógyult a macs, és hízott vagy másfél kilót. (Én többet.) Február elején beteg lettem, ez is eltartott vagy három hétig, ezalatt elolvadt a hó, el lehetett kezdeni a kerti munkákat. Még jó, hogy annyi hó esett, jól átáztatta a földet, a nedvessége kitartott május közepéig, kezdett teremni a cseresznye meg a málna, kevés zöldborsó, kikelt az új-zélandi spenót, a cukkinipalánták szépen nőttek, lett is rajtuk termés, de nem sok, mert idő közben beköszöntött a szárazság, én meg nem locsoltam. Nem engedhetjük meg magunknak. A virágok kaptak valamennyit, szépek is voltak október végéig. Nyáron egy hetet Rómában töltöttünk, onnan betegen jöttem haza, több mint egy hónapig szedtem gyógyszert, jártam kezelésre, mire megérett a dió, én is jobban lettem. A szőlő meghálálta a napos száraz időt, a gyökerei elég mélyen vannak ahhoz, hogy ne szenvedjenek a vízhiány miatt. A szüret vagy mi, meghozta a házba a jobb kedvet, az őszi családi ünnepekre egészen felvidultunk. Kitartott Karácsonyig. Ha nem olvasnánk újságot, még vidámabbak lennénk. Azt mondom, jövőre jobb lesz, a ház ura rákontrázik, hogy a jövő év biztosan jobb lesz, mint az utána következő. Az idő meg rohan. Itt hagy bennünket.