2011. június 15., szerda

Egy középkorú bölcs a huszadik századból

A bölcs nem én voltam. Egy kollégám ezt a bölcsességet írta az íróasztalom fölé ragasztott hosszú slejfnire: „Nincs jobb, csak más…„ Mert mindenki azt hitte, hogy szerelmi bánat miatt válok meg szeretett munkahelyemtől. Holott ezt az érzést nem engedtem meg magamnak az életben, csak egyszer, jóval előbb a szóban forgó időnél.

De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, döntéseket még előbb és még később is hoztam, most sorra veszem, mi lett volna, ha nem adja be helyettem a barátnőm - anyukám kérésére - a felvételi papírt a szegedi bölcsészkarra. Merthogy Pestre szerettem volna könyvtár-művészettörténet szakra jelentkezni. De nem engedtek el otthonról. Bosszúból Szegeden alig tanultam, nem is tudom, hogyan végeztem viszonylag jó eredménnyel. Lehet, a pesti egyetemi szakokon se hoztam volna jobb formát.

Következett öt év a külterületi iskolában. Átlagos feladatot átlagos felkészültséggel unalmas volt csinálni, viszont ha kimehettem volna tanyai osztatlan iskolába tanítani, azt érdekes próbának találtam volna. Vibrálós, gyorsan váltós, nem a legalaposabb – bocsánat, ez az én műfajom azóta is. Persze, nem engedtek a tanácsnál a tanulmányi osztályról. Pedig, ha kimehetek tanyára, valami helybeli agronómus vagy más falusi értelmiség felkarolt volna, most küzdhetnék a belvízzel meg a malacokkal, amiket folyton ellopnak a tudjátok, kik.

De: Pestre költöztünk, nem az én akaratomon múlt. Itt egy rémesen procc iskola elkényeztetett tanulóitól menekültem a könyvkiadásba, és jól tettem, végleges pályára találtam. Mi lett volna, ha proccék iskolájában kell maradnom? Felkötöm magam, vagy beveszek száz doboz altatót.

A könyvszakmában töltött időről sokat írtam már, szakmán belül váltottam néhányszor, és mindig jókor, mindig bejött. Ez volt a „holdpalotám”. Voltak közben drámai fordulatok, felismerések és dühödt háborúk, mégis, minden katyvaszból kimentett a jobb ízlés. Ezúton köszönöm a felmenőimnek, hogy megtanítottak szordínóval viselkedni, ami az ellenfeleket általában zavarba hozta, én meg azalatt kimásztam a kátyúból. Többször. Úgy-ahogy. Furcsa mód, a veszteségek inkább megerősítettek.

Egyszer vehettem volna magamnak egy kis lakást. Hosszan mérlegeltem, és maradtam. Mi lett volna, ha kilépek a bűvös körből? Ezen kár töprengeni, az ügy le van zárva.

Kiköltöztünk falura lakni: ezt én találtam ki. Ha benn maradunk a Szentendrei úton, annak biztos rossz vége lesz. Összezárva pici lakásban eltérő igényekkel és időbeosztással, zajos házban, dübörgő autóút mellett, grrr. Most annyira jó, amennyire lehet. Visszanézve: racionális döntések sorozata van mögöttem, hogy ne kelljen érzelmi döntéseket hozni, mivelhogy azokból semmi jó nem sült volna ki.

12 megjegyzés:

s@só írta...

...hát érdekes. A kicsilányom (most volt tizedikes) a fejébe vette, hogy Szegedre menne bölcsészetet tanulni. Az anyja persze kész van a gondolattól, mondván van itt ilyen Pécsen is.... Én meg azt mond/o/anám, hogy menjen.....

klaribodo írta...

Sasó, meg lehet érteni azt a lányt. Szeretné magát kipróbálni, szeretne kicsit messzebbről nézni. Meg aztán: ő tudja, miért. Nem kell faggatni. Engedni kéne.

s@só írta...

persze tudom én is ezt tenném, énlányom - naaaaaaaaaaaaa :)

Rozsa T. (alias flora) írta...

A mérleged összességében pozitív, s minél előbbre haladunk, ez annál fontosabb tudat.

írta...

Nekem ezt most, amikor azon gondolkodom, mást kellene csinálnom, jó volt olvasni.
A racionalitás jó út ahhoz, hogy annyira jó legyen, amennyire lehet.

stali írta...

Igen, a racionális döntések segítenek kikerülni az érzelmi buktatókat.
Nem biztos, hogy szivesen cserélem föl.

klaribodo írta...

Stali, nem szeretem, ha az orromnál fogva vezetnek, csak ennyi. A jó Isten azért adta a józan észt, hogy használjuk.

klaribodo írta...

Sasó, attól még a te lányod marad. Sőt! A messzeség növelni fogja a ragaszkodást.

klaribodo írta...

Flora, kihagytam valamit, ami olyan regény lehetne, mint Ágié. Csak nem a RNSz, hanem a meg nem született gyermek története.

klaribodo írta...

Zé, meg fogod találni, melyik ösvényen haladj tovább. Ha az én lekerekített történetem jó hangulatot csinált, már megvan az első lépés.

Norson Wellness írta...

Akimoto,

Ne haragudj nem vág annyira témába, de nagy döntés előtt állunk, kisbabát várunk és költözünk. A Szentendrei úton néztünk egy házrészt, de a régi Szentendrein a Csillaghegyi HÉV megálló közelében. Valóban olyan szörnyű a Szentendrei úton lakni? Kösz, Norc

klaribodo írta...

Norc!
Bocs, véletlen, hogy visszajöttem ehhez az oldalhoz. Remélem, nem késő válaszolni: a Szentendrei út általatok választott részét nem ismerem. Mi benn laktunk a Flóriánhoz közel. Ott rémes volt...:((