2010. november 17., szerda

A bányászbéka feneke alatt

Előbb mondok valamit a munkamódszerről, amit éppen ’80-ra fejlesztettem tökéletesre, melynek következtében elhagytam a kedves könyvkiadómat, és átigazoltam egy másikba, amiről azt gondoltam, ugyanaz a munka, nem érhet meglepetés.
De ért.
Új helyemen kevesebb szakmai önállóságot és jóval több utasítást kaptam, a munka sem volt olyan sokrétű, hogy az íróasztal bal oldalán felhalmozott kéziratok, lektorálni és szerkeszteni valók, korrektúrák, forgatókönyvek, belső anyagok (leadási terv, kollektív szerződés, szakszervezeti határozattervek stb.) kora reggeltől késő estig átjutottak volna az asztal jobb oldalára, ahol a kész munkákat gyűjtöttem. Elég volt heti két alkalommal bevinni azt, amivel elkészültem. Eleinte hiányzott a szellemi készenlét, később megszoktam a szubkultúrát. A kollégák kedvesek voltak, munkanapok végén elmentünk sörözni. Velünk jött egy tégla, a TMK-műhelyből kiemelt szerkesztő. Tőle azt tanultam, hogy igyunk egy felest, rá kísérőnek egy üveg sört. Szuper jókedvet csinál, aki nem ismeri, próbálja ki.
1980-ról más személyes dolgot nem írok, de hogy ne maradjatok mese nélkül, megnéztem a kalendáriumban, mit őriz a hivatalos emlékezet erről az évről. Legérdekesebb számomra az „eocén-program” , ugyanis jelenlegi lakóhelyem a dorogi szénmedence közepén van, tehát helytörténeti értékű az ide vonatkozó anyag.
Tatabányai blogger, bizonyos Zsolt írta az itt következő összefoglalót:
„1980 április 16-án indul a nagy bányafejlesztési program első befejezett új beruházása a márkushegyi bánya. Az ún. Eocén program keretében nagyszabású kutatás, bányafejlesztés és hasznosítási tervek születtek a kõszénvagyonra vonatkozóan. A hetvenes évek olajárrobbanására többek között a széntermelés felpörgetésével válaszolt a magyar iparpolitika. Az eocén-program, a Dunántúli-középhegység eocénkori barnaszenének és az alatta húzódó karsztbauxitnak az „összekapcsolt" hasznosítására vonatkozott.
Négy új bánya (Márkushegy, Nagyegyháza, Mány, Lencsehegy II) építését és két működő bánya (Dudar, Balinka) rekonstrukcióját fedte. A program szerint a bányák 8 millió tonna szenet termeltek volna évente, ebből 10%-ot lakossági felhasználásra, a többit a bicskei ún. Dunántúli Gyűjtő-erőmű tüzelte volna el.”

Tovább nézegettem az interneten, mit lehet még tudni az ezerkilencszáznyolcvanadik esztendő projektjéről.

http://mek.niif.hu/05800/05821/fulszoveg.html

Kapolyi László mint bányamérnök, Alföldi László könyvéhez írt előszavában megemlíti, hogy eocén program nem is volt. Nem tőle tudjuk, hogy megnyitották itt a szomszédban a Lencsehegy II.-t, de hogy ’80-ban-e, mint Zsolt írja, még a felszámolóbiztos sem tudja pontosan.

http://www.matud.iif.hu/01jun/simon.html

Annyi biztos, hogy az olajárrobbanás miatt felülvizsgálták a magyar kőszénvagyon kitermelésének lehetőségeit, megállították a szénbányászat visszafejlesztését, és régiónkban meggyorsították a termelést.

Nem volt egyszerű a szén kitermelése, jóllehet Vitális Iván kutatásai szerint (tanulmánya megjelent 1980-ban), a környékbeliek közül a nagyegyházai szén a legértékesebb, ezért olyan vízvédelmi technológiákat kell bevetni, hogy a szénvagyon kinyerhető legyen.
Azt már én teszem hozzá, hogy sajnos, a karsztvíz erősebbnek bizonyult, több kisebb-nagyobb bányaszerencsétlenség, vízbetörés után leálltak a programmal. ( Annavölgyi ismerősünk mesélte, hogy egyszer napokig voltak lenn a bányában, kis platóra szorulva, vízbetörés miatt. Nem sokkal előbb a KöGyóból laboratóriumi fehér patkányokat eresztettek a felhagyott vágatokba, hogy ne kelljen őket elpusztítani. A legbátrabb patkány - elnevezték Pistinek -, a nadrágjukon kúszott fel kenyérmorzsáért, amíg kitartott a hazai eleség.)
Végül: internetes olvasmányaimból mégis csak az derült ki, hogy a magyar szénbányászat történetében 1980 kiemelkedő év volt.

11 megjegyzés:

s@só írta...

Kapolyi nevétől kissé ingerült leszek a mai napig.... Sokat tett a honi szénbányászatért :( Főleg a megszüntetése terén.... De inkább hagyjuk.

klaribodo írta...

Sasó, nem dicsértem a tevékenységét... Valahogy ez jött nekem 1980-hoz.

s@só írta...

Tudom akimoto! És ne haragudj rám azért, hogy kicsúszott a billentyűzetemből :)

KapitányG írta...

No, itt egy korabeli Kapolyi-írás
http://href.hu/x/dqe0

klaribodo írta...

Köszönöm, sasó, átvitt értelemben használtam a régi kiszólást. Elég régen élek bányászfaluban ahhoz, hogy tiszteljem az itteniek belső tartását.
Köszönöm, KapitányG. Mostanra az akkori jövőből jelen lett,mindannyian látjuk, amit látunk.

s@só írta...

tudod akimoto - mi itt Vasason, ebben a bányászfaluban ezt így mondjuk bányászosan, hogy a bányászbéka segge alatt félsukknégyujjnyira :))))

s@só írta...

(És még a bányászbéka alól kinézve egy gondolat.)
Ja és ahogy arra felétek az eocén, úgy felénk a liász - program dőlt be a '80 -as években.... Érdekes bedőlési egybeesések voltak ezek, amik egyenes arányban vezettek a honi szénbányák bezárása és egy szakma halálra ítélése felé. Szigorú monoton emelkedő, majd konstans tendenciával (műszakiul). És akkor egyszercsak kiderült, hogy a többszáz éve bányászott mecseki szén túl drága, és a T.bánya és Dorog környékiek is, és a Miskolc, Putnok környékiek is.... És az ukrán, lengyel az mennyivel olcsóbb! És a hazai szénpiacot is bedöntötték..... Tudod kissé szénporos még mindig a lelkem, mert túl sokat éltem - dolgoztam abban a közegben és a mai napig a régi aknák közelségében élek. Hát ezért mondtam ki azt amit....

klaribodo írta...

S@só, szerencsétlen címválasztásom sebeket tép. Az itteni XII.aknán kis lakótelep és horgásztó van, a Janza patakot duzzasztották föl, az V. akna épülete eladó, tömedékelték a lejáratot, de ki tudja, mit hagytak odabenn, a VI.akna fölött eleinte nyaralók, mára kis lakóteleppé bővült szép házak vannak, a bányászmúzeumban biztos van hír a többi akna sorsáról is. Ide az ötvenes években, pontosabban 56 után javító-nevelő munkára hajtották ki a pol. rabokat. A helyiek újságpapírba csavart zsíros kenyereket küldtek le nekik, ravaszul, hogy napi híreket adhassanak. Nem is tudom, miért írom itt ezeket. Akitől elveszik a hivatását, az egzisztenciáját, örökre megsérül. Nem akartam, nem gondolkoztam.

s@só írta...

@akimoto: szerencsére nem vették el a hívatásomat, és az egzisztenciámat sem. A szénporos évek után sugárbányász lettem, és azt én (is)zártam be, és erre - azt mondom büszke vagyok. Az szar egy bánya volt, utáltam nagyon, és egyetlen nyugodt pillanatom nem volt abban a hét évemben. A Jakab - hegy permi homokköve sunyi, alattomos gyilkos... Nem szól, nem jelez - csak leszakad. Azért sok mindent köszönhetek a bányáknak... például több mint 5000 műszakot, ami miatt 5 éve nyugdíjas vagyok :)
És ha azt mondom, hogy a mai napon is "bányamester" vagyok, akkor ahhoz mit szólnál?????

klaribodo írta...

Kedves jó S@só, mit szólhatnék. Remélem, minden annyira van rendben, amennyire lehet.:)

s@só írta...

Kedves jó akimoto! Amikor ilyeneket írnak, mint Te! Meg különben is. A viharos idők után lehorgonyzott a hadihajó, de majd úgyis lesz erről még idő mesélni ;)