A kiscsoportos óvodásnak se volt könnyű, bár mindenki segítette a maga módján. Busszal szedték össze a környékről a gyerekeket, időre haza is hozták őket, az óvónőkkel nem találkoztunk, csak fogadóórán. Az üzenőfüzetben folytattunk velük eszmecserét, amint ez az itt következő első néhány nap levelezéséből kitűnik.
17 megjegyzés:
Ez nagyon édes! :)))
Csatlakozom Bikfichez! :)
Sasó, Ugye, mennyire meg kell válogatni, mit mesélünk a kicsiknek?
Bikfic, köszönöm, hogy megint segítettél. A képberakás nagyon nehéz.
@akimoto: bizonyám! Annak idején meséltek nekünk is mindenféle szörnyekről és "félelmes" lényekről - csoda, hogy féltünk a rossztól? A legnagyobb horrorszerzők a Grimm testvérek voltak. Gondolj csak bele. A jó mindig legyőzte a gonoszt. De hogy is? Levágta a fejét, vagy csak leforrázta..... :))))
Igen, Sasó. A meséket komolyan kell venni.
:)
Ilyen üzenőfüzetet én is őrzök, bár kicsit későbbről
:))) Nagyon aranyos történet!
Tényleg bájos. Meg ez az egész levelezés szívmelengető...
Emlékszem, milyen biztonságot és nyugalmat adó érzés volt a munkahelyemen a mi kedves Ildi óvónéninkre gondolnom. Hogy ott van helyettem a kisfiacskám mellett!- persze ez már pont 68 "fordított" évében (86)volt :)
Ez tényleg nagyon édes :-)
Hiába, a fejlődés útjára léptünk. Anyáink az első hajtincsünket őrizték meg az utókornak. :)
@akimoto: nekünk még a tejfogainkat is - sokáig egy olyan kis gyűrűtartó dobozkában. A hugicámnak pedig volt egyik kezén egy hatodik ujja :) régi injekciós üvegcsében, formalinban, a mai napig meg van neki (persze, mert az övé)
Nahát, s@só, a te húgod táltosnak született!
Juditkád meg érzőszívű, mindenkinek csupán a szépet és jót megengedő lénynek. Szerettem, amikor ő maga mesélt, másfél-két évesen, lobogó szőkeségével mesélte a 'pilosz madárka' kapcsán eszébe jutó szavakat, miközben hintázott, rendíthetetlenül.
Négyévesen meg már komoly beszélgetőtárs lett.
Hát, akimotó, a fejlődés azért annyira nem hatott mindenkire...
Kórházi kis karszalagok, hajtincsek és tejfogak a 80-as évekből még azért találhatók itt-ott:)
Hogyne, rhumel, a fontos dolgoknak megvan a helyük.:)
Jaj, stali, ne túlozz!
akimoto, utaztam vele vonaton, többórás járattal - nem túlzás, amire emlékszem.
Megjegyzés küldése